Gondolatok (egy leszakított magyar földről)

A történelem, mint egy óriáskerék
Lassan de megállíthatatlanul forog
Hol ily, hol oly irányba
Érdekektől űzve mozog

Eltéríteni próbálják,
De hamisítani nem oly egyszerű,
Mert maga alá gyűri valamikor
Ki ellen áll neki

E gondolat és remény
Öntötte el lelkem
Mikor Vereckén a hágóról
E tájra lenéztem

Mint kivetett magyar,
Nem kellek senkinek
De nem adtam fel a reményt,
Hogy egyszer hazatérhessek

Széttépett ország
Kin hatalmak marakodtak,
Gyógyítsa sebeid, ha más nem
Csak a tudat,

Hogy ily helyek, mint,
Visk, Técsö,.. és még sorolhatnám
Szívükben őrzik az érzést
Hogy Te vagy a hazám

Az élet messze sodort
De egyet nem feledtem
Hogy magyar maradt
Az édes anyanyelvem

Arra kérem az Istent
Hallgasson meg engem,
És ezzel az óriáskerékkel
Igazságot teremtsen

Leave a Comment