Írni fogok

Ágyamba fekszem, csend van és sötét
Csukva a szemem, ha tudnék, szívesen aludnék
Rohanó gondolatok, gyorsulva kavarognak
Mintha egy gátat feszítenének, szabadulnának
 
Ezen a gáton támadt egy kis rés
Mi napról napra nő és mind nagyobb
Érzem az érzést, hátha megkönnyebbülök
Talán e béklyótól most megszabadulok
 
Éreztem e kényszert hosszú éveken át
Nem mertem, nem értettem az igazi okát
Lassan kitisztul ez az út előttem
Lehet, hogy irhatok, vagy erre születtem?
 
Miért e forma, miért nem szót pocsékolok
Végtelen oldalakon, miért nem magyarázkodok
Mert abban kevés a lélek csak leirt sorok
Hiányzik valami, s ezek a dallamok
 
A húr benned van, én csak pengetem
S ha sikerül jól játszanom, lelked megrengetem
Érzed és érted is, amit mondani akarok?
Lehet, hogy irhatok, pedig nem író vagyok
 
Barátok biztatnak, ezt tenni kell, ez muszáj
Mert a gondolat elúszik, mint a folyón az uszály
Bár hulláma a partot egy darabig verdesi
De hamar csillapodik, már nyoma sincs neki
 
Megadom magam, és nem hagyhatom
Hogy vesszenek az éjszakai gondolatok
Ha piheni térek, s szüleim mellé fekszem , abbahagyom
De addig papírt és tollat kérek, írni fogok

 

Leave a Comment