Visszaköltözöm

Visszaköltözöm az én kis világomba,
Behúzom a láthatatlan függönyt e burok körül
Szúrásotok, csak a leplet érinti majd
Elhibázzátok, engem mesze elkerül

Próbáltam kitörni, kilépni, sikertelenül
Nem az én világom az kint a függöny mögül
Csalóka suhogás csábit, és én balga elhiszem
Hogy kint létezik a jó, és érett az értelem

Gyönyörű nyíló virágok, csillogó harmat
A reggeli napfényben melengeti lelkem,
Ez mind létezik, – és én balga elhiszem
Hogy kint igaz a jó, és mily jó ott énnekem

Felruházok mindenkit, elképzelt erénnyel
Gazdagon hittel, és azzal a reménnyel
Ez mind igaz, és én balga elhiszem
Ha szétfoszlik a kép, az csak véletlen

Gondolat gyilkosok, öltök mindent mi jó
Nem tudjátok miért, és mit tesztek velem
Követni nem tudlak, s én balga azt hiszem
Színjáték volt, nincs ennyi rossz, és kegyetlen

Félreértett gesztus a nyújtott kezem
Adni akart, nem kért, higgyetek nekem
Magamra maradok, s én balga még hiszem
Változik a világ, de tévedek, beismerem

Balga hitemből, szomorú ébredés
A valóság más, sajna nincs tévedés
Igazam volt, kint nincsen sok örömöm
Az én kis világomban, visszaköltözöm

Leave a Comment