A bableves

Késő este volt, az őszi eső csendesen szemerkélt, épp annyira, hogy az ember kellemetlenül érezze magát. Kiléptünk. Cél az Eperjes utca, pontosabban Béla bácsihoz igyekeztünk, és a szemünk előtt már ott párolgott a nagy fazék csülkös bableves. Senki nem tudott olyan finoman főzni, minta amilyeneket mi Béla bácsinál ettünk több alkalommal, edzések után. Így volt ezen az estén is, és már útközben azon élcelődtünk, ki kap először, hogy aztán hamarabb végezve jöjjön a ráadás. Öten voltunk, Sanyi, Öcsi, Béla, Victor és jómagam. Az örök mosolygós Iluci néni nyitott ajtót, és mi egymást taszigálva a konyháig meg sem álltunk. Már vártak, előkerültek a tányérok, Béla bácsi megemelte a fazekat… és ekkor történt a baj. A versengés, illetve a lökdösődés az első tányér levesért meghozta gyümölcsét. Ki kit lökött meg, a mai napig sem tisztázódott, de én elvesztettem az egyensúlyomat, és mint ahogyan a dominójátékban az élire állított kő elborul, úgy estem Béla bácsi fazekat tartó kezének. Az események ezután gyorsan követték egymást… egy adag forró leves a kézre, és a fazék megbillenve   ürítette ki tartalmát a konyha padlóra, a Béla bácsi által felsorolt  összes felmenők kíséretében Hirtelen iszonyú káosz lett , én menekültem a leves, egyben a nyakleves elöl, a többiek egymást hibáztatva kiabáltak , azzal a meggyőződéssel, hogy a leghangosabb a legártatlanabb.

Béla bácsi úgy meredt a padlóra mintha tekintetével vissza tudná varázsolni a folyékony kincset a lábosba. Hirtelen csend lett, mindenki azt várta most mi lesz? A feszültséget végül mégis csak Ő oldotta fel… elnevette magát és azt mondta:

– na fiuk, itt ma nagytakarítás lesz!

Az is lett. Több mint két órán keresztül sikáltuk a padlót, míg végre sikerült mindent felmosni, feltörölni. Sűrű bocsánatkérések közepette, logó orral, szomorúan indultunk haza. Már kint voltunk, amikor nyílt az utca felöli ablak és megjelent Béla bácsi, az egész ablaknyílást betöltő alakja és utánunk szolt:  – Holnap este hétkor mindenki itt van… addigra kész a bableves.

Demeter D. Zoltán

(Megjelent a „In memoriam Guráth Béla 1915-1990” című könyvben 2015-ben)

Leave a Comment