Rollné Börzsei Hajnal festmény kiállítás megnyitója…

Engedjék meg, hogy egy Szimonidész idézettel kezdjem a mondanivalóm,ő azt mondta, hogy: „A költészet beszélő festészet, a festészet néma költészet.Feltevődik a kérdés, mi is a tehetség?, a természet ajándéka vagy teher?Erre hiteles választ csak az tudna adni akinek ez megvan. Önmagában a tehetség nem elég, ehhez hozzá kell járuljon a szorgalom,… mert valóban ahol ezek találkoznak, csak ott van csak igazi eredmény. (…) A most kiállító Rollné Börzsei Hajnalkát gondolom, különösen nem kell bemutatnom, azonban a pontosság kedvéért mégis egy pár kötelező adat. Győri születésű, Kunszigeten lakik, és hogy a kör teljesen legyen itt, az Öttevényi polgármesteri hivatalban, a mindenki által szeretett adóügyekkel foglalkozik. A születési év lényegtelen, azonban azt a tényt, hogy amikor megszületett, rámosolygott az orvosra és így maradt, nem lehet nem észrevenni. Azóta is az arcán a kedves mosolya. Rajztanára Eigner Emil órái a kedvencei közé tartoztak, de az élet mégis a számok felé sodorta, majd a család, és a velejáró kötelesség köti le idejét. A tehetséget azonban nem lehet sokáig visszafojtani… valamikor elég egy szikra, hogy robbanásszerűen pattanjon ki az emberből. Ez a szikrát 2007-ben az amerikai festő, Bob Ross adta meg, és azóta Hajnit nem lehet „lefogni”. Szerencsés ember,…szerencsés mert tehetséges,… szerencsés mert szorgalmas és nem utolsó sorban szerencsés, mert a családja mögötte áll. 2010-ben elvégez egy rajztanfolyamot, autodidakta módon tovább képezi magát, majd 2014 őszén beiratkozik az első magyar online festő tanfolyamra a KINVA akadémiára. Az ott adott tananyag változatos, anyagismerettől kezdve a tájképen, csendéleten keresztül elvezette a portréfestésig. Itteni tanulmányait Odd Nedrum „Nóra” festménye koronázza meg, melyet Nagy Krisztián tanára személyes irányításával festett.  Képeiben a természet köszön vissza, a perzselő nyár, az ősz csodálatos színei, a tavasz zsengesége mind olyan témák, melyek úgy a festőt, mind minket, a nézőt megérintenek. Reálista festőnek tartja magát, és mint ilyen ki is lehetne más a példaképe, mint Munkácsy Mihály. A szorgalomnak megvan az eredménye, már egy évvel ezelőtt ennek a felújított épületnek a megnyitó ünnepségén mutatkozhatott be először a nagyérdeműnek. A kiállítás címe: „Álomból a valóságba“, melyhez talán külön értelmezés sem szükséges, mert mi tükrözheti jobban a megvalósult álmokat, mint az, hogy festhet… kiállíthat… adhat magából valamit. Fél évre rá, ez év tavaszán már a második kiállításon a Kálóczy téri idősek otthonában kapnak helyet a festményei. Nem hiába fogalmaztam úgy, hogy ad magából valamit. Minden képben mely itt, vagy otthon van, van egy darab a szó szoros értelmében Hajniból. A festészetben, úgy mint az irodalomban az alkotás olyan mint egy szülés. A festőt megihleti valami… egy táj… egy pillant képe… egy olyan valami, amely idézőjelbe mondva, megtermékenyíti. A gyermek megfogant, csak ki kell hordani, meg kell festeni, a színeket vissza kell adni… vonalakat, árnyékokat vinni a vászonra addig, ameddig kialakul az elképzelt mű. Telik az idő és a gyermek megszületik…felöltöztetik …keretet kap, …és akkor …akkor jön a pillanat, amikor az alkotó rádöbben,  ezt ő nem tudja felnevelni, ezt csak mi,… önök… a néző, aki azonosulni tud a képpel, az  lesz az igazi nevelő, legyen ez a kiállításon,  vagy otthon a falakon ahova kerül. Ez az igazi nevelése a festményeknek, és minél többen vannak, vagyunk, annál inkább lesz a szülő, a festő, boldogabb és nagyobb, ettől válhat igazi művészé. Fogadják Hajni festményeit olyan szeretettel, amilyennel készültek.

Egy idézettel kezdem, most hadd zárjam ezeket a gondolatokat egy 6. századi ír imádsággal

LEGYEN ELÖTTED JÓL KITAPOSOTT ÚT

FUJJON MINDIG HÁTAD MÖGÜL A SZÉL

AZ ESŐ PUHÁN ESSEN FÖLDJEIDRE

A NAP MELEGEN SÜSSE ARCODAT

ÉS AMÍG ÚJRA TALÁLKOZUNK

HORDOZZON TENYERÉN AZ ISTEN!

 

 

 

 

 

 

 

Leave a Comment