Acsarország

Fülszöveg

„Tükröt szeretnék adni az olvasónak, amely elé leülve, szembenézhet saját magával.

A sorsunkba, önmagunkba, lelkünkbe való bepillantás ez, mely közli velünk a kíméletlen igazságot, de megadja a változás lehetőségét is: az egymás iránti kiengesztelődés lehetőségét, a felejtést. Megbocsájtani a rosszat, a vélt vagy valós bántást, mert ez az egyetlen út, amelyen egymás mellett, és nem egymás ellen mehetünk. A megbocsájtásnak egyetlen útja a felejtés” – írja Demeter D. Zoltán negyedik könyvének előszavában. Ez a könyv teljesen más, mint az eddigiek. Az önéletrajzi ihletésű, valós történetek után, ezúttal tiszta fikcióval lep meg bennünket az író. És bár a leírtak fájdalmas tapasztalatokban gyökereznek, az eszmefuttatás végső célja a megbékélés a világgal és önmagunkkal. Íme, a pozitív végkicsengésű, vegytiszta társadalmi szatíra…

„ Lehet, lesz, akit nem érintenek meg ezek a sorok. Nem vagyunk egyformák, nem gondolkodunk egyformán, és ha valakinek nem tetszett a könyv, akkor Paul Youngot idézve én is azt mondom: Sajnálom…úgy tűnik, ez elsősorban nem Önnek szól”- fejezi be negyedik könyvét a szerző. Olvassák nyitott szívvel…

Tovább olvasom • Zum weiterlesen

A szabadság ára

Előszó

Aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége – a Te veszteséged is.” Wass Albert 

Hosszú töprengés után szántam rá magam írásra. Részben Lajos barátom biztatása, részben az emlékek megőrzésének a szándéka volt döntő.

Minden ember magában őrzi az emlékeit, és általában magával viszi a sírba. Ezt szeretném elkerülni ezzel a kisregénnyel. Biztosan nem vagyok egyedül, aki nem hivatásszerűen ír, és felteszi magában a kérdést, hogy egyáltalán érdekel-e valakit, amit át szeretne adni. Szándékom csak egyszerűen leírni egy család kalandos szökését a hontalanságba, és ennek okait. Európa átalakulóban van, eltűnnek a határok, és ezek a történetek feledésbe merülnek.

A hontalanság egy kényszerállapot, amit a társadalom kegyetlen önzősége idéz elő, és nagyon nehéz elfogadni. Egy lebegés a semmibe, ami automatikusan egyfajta nemzeti öntudatlansághoz vezet.

Valakinek egyszer felolvastam egy versem, mire azt mondta, neked szenvedni kell, hogy írjál. Tévedett, én azért írok, mert szenvedtem.

A könyv szereplői valós személyek, csak a neveket változtattam részben meg. A történet azonban minden egyes részletében igaz.

Szeretettel ajánlom ezt a kisregényt gyermekeimnek, barátaimnak és minden magyarnak.

Tovább olvasom • Zum weiterlesen

Börtön… és túl a rácson

Fülszöveg

Demeter D. Zoltán második könyvét tartja kezében az olvasó. A tavaly megjelent, „A szabadság ára” című kisregényében a fiatal erdélyi család nyugatra szökésének kalandos eseményeit meséli el. A nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű történet előzményeiről és következményeiről olvashatunk ebben a második könyvben. A „börtön”, a diktatúra foglyaiként túlélni igyekvő András és Anna kalandjai folytatódnak… „ott túl a rácson”. És bizony ugyanannyi találékonyságra és kitartásra van szükség a szabadság „túléléséhez”, mint a diktatúráéhoz…

Tovább olvasom • Zum weiterlesen

El Camino valóság és rejtély

A szerkesztő előszava

Amikor Demeter D. Zoltántól megkaptam a megtisztelő felkérést, hogy legyek immár harmadik könyvének szerkesztője, nem gondoltam, hogy ekkora feladat elé állít. Ahogy haladtam előre a szövegben, rájöttem, hogy nekem magamnak is meg kell élni azt a felemelő, megsemmisítő és újjászülő nagy Kalandot, amelyről ez a könyv szól. Vele kellett járnom az Úton…
A szerző előző két könyve is utakról szól… de teljesen másfajta utakról. Olyanokról, amelyeket egyik hazától a másikig a valós térben és időben járt meg, és amelyek emberi mércével mérve nagy változásokat hoztak az életébe.

De mostani útja mérhető-e vajon csupán emberi mércével? A 800 kilométeres gyaloglás, annak fizikai gyötrelmei, örömei, kézzelfogható csodái talán igen.
De az Út, amelyet valójában bejárt, nem.
Teljesen meglepő és megdöbbentő, amikor azt olvassuk, hogy Istent a Barátjának nevezi. Laikus szempontból azonban rendben van ez így. Mert valljuk be őszintén: nem legjobb barátunk, legfőbb jóakarónk, őrzőnk-e Ő? Intézményes egyházi tanok és egyszerű, dogmák által érintetlen hit kérdése áll szemben egymással, vagyis tulajdonképpen szorosan egymás mellett. Lehet-e hívő, aki nem gyakorolja hitét evilági normák szerint? Kiderül: igen, lehet.

A könyv állandó visszatérő motívuma a „kérjetek és adatik“. Lépten-nyomon látjuk ennek igazságát, bizonyosságát… kell-e ennél szebb hitvallás, bizonyságtétel?
Az Út vezeti a szerzőt és hűséges társát. Szeretetben együtt végigjárt eddigi életük koronája ez az út, amely a hűség és szeretet próbája is egyben. És ők kiállták e próbát.

Kértek és adatott; zörgettek, és megnyittatott nekik az Ajtó.

Az álom és valóság, evilági és transzcendentális határmezsgyéjén megtett Útról maga a szerző állítja: megváltoztatta őt.

„Képes a zarándokút az ember megváltoztatására? Megnyílhatnak-e a spiritualitás kapui 800 kilométer út megtétele után? Kaphatok-e válasz olyan kérdésekre, mint arra, hogy van-e élet a halál után? Ki vagyok én? Mi a szerepem, a hivatásom ebben az életben? “

Úgy tűnik, Demeter D. Zoltán nem ment hiába. Kérdések és válaszok sűrű erdejében egyetlen megválaszolatlan kérdés maradt, – amelyre azonban egy következő könyvben ígér választ. És mi alig várjuk, hogy vele együtt megtudjuk végre: Kicsoda Carlos?

Réthy Emese

Tovább olvasom • Zum weiterlesen